Polivagális elmélet- a biztonság tudománya
- Orsolya Gheorghita
- 2023. nov. 4.
- 3 perc olvasás
Frissítve: 2023. nov. 14.
A korábbi blogposztokban megismerkedhettünk általánosságban a bolygóideggel, annak szerepeivel és feladataival, illetve az énekléssel való kapcsolatával.
Most egy igen izgalmas felfedezést, a Polivagális Elméletet fogom bemutatni.
Miért fontos a bolygóideg a hétköznapi életünkben?
A bolygóideg a paraszimpatikus idegrendszerünk legfőbb idege, ami segít nekünk az ellazulásban, a pihenésben, az emésztésben és többek közt olyan tudatos vagy öntudatlan reflexekért felelős, mint a nyelés vagy a szívdobogás.
Miért fontos a hangunk szempontjából?
A bolygóideg gyakorlatilag az összes hangképző szerv beidegzője.Hozzá tartozik a lágy szájpadlás, az uvula, a gége, a hangszalagok, a légcső, a tüdő, a rekeszizom, de a külső hallójárat és a dobhártya is.
A lágy szájpadlás, uvula, gége és hangszalagok mozgatásaiért felelős, tehát az összes ilyen szervet érinti valamilyen szinten.
Az elmélet felfedezője és kidolgozója Dr. Stephen Porges, amerikai pszichológus és idegtudós, a Chapel Hill-i Észak-Karolinai Egyetem pszichiátriai professzora. Jelenleg az Indiana University Bloomington Kinsey Institute Traumatic Stress Research Konzorciumának igazgatója, amely traumákat vizsgál.
A Polivagális Elmélet (poli: sok, vagális: vándorlás) a bolygóideg érzelemszabályozásáról, illetve a társadalmi kapcsolatokban és a félelemreakciókban betöltött szerepéről szól.
Láthattuk, hogy a bolygóideg párosan fut, magyarul két ága indul ki az agytörzsből. Az elmélet szerint - melyet 1994- ben hozott nyilvánosságra Porges - a paraszimpatikus idegrendszer további két különböző részre oszlik, a ventrális, illetve a dorsalis vagális rendszerre.
A ventrális vagális rendszer támogatja a szociális kapcsolatainkat, a dorsalis felelős a pihenésért, emésztésért, illetve az idegrendszerünk védekezéséért illetve leállásáért.
A vegetatív idegrendszernek három különböző részét tudjuk megkülönbözteti ezen elmélet alapán:
1. Safe (Ventrális vagális rendszer)
Ebben az állapotban biztonságban érezzük magunkat, nyitottak vagyunk a szociális kapcsolódásra és a játékra.
2. Mobilized (Szimpatikus idegrendszer)
Képesek vagyunk felvenni a harcot egy elénk kerülő stresszhelyzetben, illetve attól “elmenekülni”, így védve magunkat.
3. Immobilized (Dorsalis vagális rendszer)
Ebben a helyzetben egy extrém sokk hatására teljesen “lefagyunk”, azt érezzük, mintha meg sem bírnánk mozdulni, teljesen leáll a "rendszer".
A fenti ábrán láthatunk még úgynevezett kevert állapotokat is: a ventrális és a szimpatikus idegrendszer együttes működésével a játék, a tánc és a sportolás felszabadult, ám mégis aktív állapotába juthatunk.
A dorsalis és a szimpatikus idegrendszer közös munkája fogja a a lefagyást, mint védekezési állapotot eredményezni. A ventrális illetve a dorsalis vagális rendszer összjátéka pedig az intimitás elérésében segít nekünk.
Ez a három (illetve 3+ 3) rész a polivagális elmélet szerint meghatározott hierarchiában követi egymást, az idegrendszer válaszmintázatainak alapján, melynek aktiváláshoz a neurocepciót (idegi észlelés) használjuk, azaz kiértékeljük a megjelent helyzetet attól függően, hogy azt fenyegetőnek, kockázatosnak vagy épp biztonságosnak ítéljük meg.
Miért fontos felfedezés ez az elmélet?
Bessel van der Kork, a Bostoni Egyetem Orvostudományi Karának pszichiátria professzora szerint a Polivagális Elmélet a biztonság és veszély biológiájának vizsgálata, amely saját testünk zsigeri tapasztalatainak finom kölcsönhatásán alapul.
Magyarul megmagyarázza azt, hogy miért változtathatja meg az érzéseinket egy megnyugtató, “kedves” arc, illetve egy nyugodt hangnem. Emellett ennek ellenkezője hogyan hoz létre a szervezetünkben ellenállást, “harcot“ vagy teljes lefagyást.
Ez az elmélet segít nekünk, hogy új alapokra helyezzük másokkal való kapcsolódásainkat, megértsük gyermek- illetve felnőttkori traumáinkat.
A probléma általában akkor van, amikor az idegi észlelésünk különböző hatások miatt “meghibásodik” és már nem tudja tökéletesen ellátni a feladatát. Ennek alapjai lehetnek a gyerekkorunkban elszenvedett traumáink, amikor például egy bántalmazó családtag vagy folyamatos megszégyenítés hatására később olyankor is veszélyt sejtünk, amikor az nincs is ott.
(Több tanítványomnál is felmerült a gondolat, hogy a gyermekkori szidalmak, mint a “fogd be a szád”, “ nem szólhatsz bele, mert csak egy gyerek vagy” illetve az énekhangjukra tett megjegyzések milyen rossz hatással voltak a későbbi önkifejezésre)
Éneklés szempontjából a koncerthelyzetek stressze illetve a publikum elé ki merni állás is ehhez az idegrendszeri részhez tartozik természetesen.
Mit tehetünk, hogy segítsük a bolygóidegünk zavartalan működését?
A vagus tónus növelését nem lehet elégszer hangsúlyozni. A ma emberének idegrendszere általában túlstimulált állapotban van, feldolgozatlan traumákat, megoldatlan stresszhelyzeteket tárolunk a testünkben. Mindezt úgy, hogy ezek hatásait csak később, különböző betegségekben vesszük észre, vagy átvirrasztott éjszakák után kérdőjelezzük meg szervezetünk helyes működését.
Egy biztonságos környezetben tett testi felismerések és a bolygóideg ”újra huzalozása” pedig alapvetően változtathatja meg a magunkkal és a többi emberrel való kapcsolatunkat.
A következő posztban a testtartás fontosságáról lesz szó.
Ha nem akarsz lemaradni a legújabb posztokról, iratkozz fel a hírlevélre, vagy kövess az alábbi közösségi médiákon keresztül, ahol a legújabb felfedezéseket, hasznos tippeket és érdekes tudnivalókat olvashatsz az énekléssel, a hanggal és az emberi testtel kapcsolatban:
Comments